3.fejezet.

Nika szemszöge

Anyám mellé léptem, majd meg fogtam a kezét. Ekkor meg csörrent a mobilom, a kijelzőn Mika neve állt.

-Nika. -Szólt bele a húgom sírva.

-Mi baj ? -Kérdeztem kétségbe esetten.

-Apa..Apa megütött. -Zokogta.

-Mit csinált?- Kiabáltam bele a telefonba.

-Megütött, de ezt majd elmesélem. Kérlek gyere értem. - Talán a hangja kicsit nyugodtabb volt.

-Rendben van még ma el megyek érted-Mondtam és le tettem a telefont. Anya kérdően nézett rám.

-Anya, Mikát apa megütötte.-Mondtam és egyenesen a szemeimbe néztem.

-Hogy mit csinált? Hogy merészeli?- Hangja kezdett hisztérikussá válni.

-Elmegyek érte. -Mondtam közben hajamba idegesen bele túrtam.

-Rendben- Mondta anyám.

-Majd én haza viszlek.-Szólalt meg Alice, közben anyámra nézett. Anyám némán bólintott.

-De várjunk, Nika nem mehetsz egyedül veled kell mennem.-Fogta meg a kezem anya.

-Anya te most rosszabb lelki állapotban vagy mint bárki. Egyedül megyek nem lesz gond. - Világítottam rá a tényekre, közben meg simogattam meggyötört arcát.

-Semmi gond, Emmett veled megy és nem leszel egyedül.-Nézett most rám Alice.

-Ez jó ötlet. -Anyám arca egy fokkal derűsebb lett.

-Remek.-Vigyorgott a nagy mackó. Erre én is elmosolyodtam. Elindultunk Emmettel a kocsim.

-Várj szólalt meg. -Rám mosolygott közben jobb kezével a slussz kulcs felé nyúlt.

-Héé.- Mosolyogtam rá, de oda adtam neki a kulcsot. Ő beült a volán mögé én pedig az anyós ülésre. Halkan szólt a rádió, de nem igazán szólaltam meg nem tudtam mit mondani.

-És hogy vagy?- Szólalt meg végül Emmett.

-Ö egész jól, és te?- Válaszoltam, majd kérdeztem egyből.

-Meg vagyok.- Mondta közben néha néha rám pillantott.

-Egyébként nem tudod mi volt ez az előbb?- Kezdtem el kíváncsiskodni.

-Nem fogok neked hazudni, tudom mi volt ez, de nem mondhatok semmit, majd Bella el mond neked mindent. -Ahogy ezt ki mondta, kicsit mintha erősebben markolta volna a kormányt. Fel akartam oldani a feszültséget, így kicsit viccesebbre fogtam a formát.

-Hé Emmett, arra a kormányra szükségem van még. -Mosolyogtam rá, közben kezemmel meg simogattam a vállát. Ahogyan hozzá értem, rám nézett és valahogy nem tudtam el szakítani tekintetem tekintetétől. Majd mikor fel eszméltem, meg szólaltam.

-Emmett az utat kéne nézned. -Nyögdécseltem.

-Igaz.- Szólalt meg rekedtes hangon, közben mélyeket lélegzett.

-Még egy óra és oda érünk.- Próbáltam terelni a dolgot.

-Igyekszem hamarabb oda érni. -Mosolygott rám.

-Remélem húgom addigra már össze pakol mire oda érünk. -Gondolkodtam el.

-Biztosan, ahogy hallottam elég kétségbe esett volt a hangja. - Nézett rám, majd újra az útra.

-Hallottad? -Kérdeztem meg döbbenten.

-Jó a fülem.- Felelte nemes egyszerűséggel, majd meg rántotta vállait.

-Oké. - Erre meg csörrent a telefonom. Anya volt az.

-Szia anya. - Vettem fel a telefont.

-Nika menjetek haza, te is és Mika is Emmett pedig maradjon ott veletek. -Éreztem, hogy mosolyog.

-Oké, de te hol alszol? -Értetlenkedtem.

-Culleneknél, de most leteszlek. Szia szeretlek. - Hangja jó kedvet tükrözött.

-Szia anyja jóéjt akkor, én is szeretlek.

-Emmett. - Néztem a nagy mackóra.

-Hmm?

-Nálunk kéne aludnod, most hívott anya. -Éreztem, hogy zavarba jövök.

-Rendben. -Erre egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

Ekkor beértünk a városunkba, Emmett megállt az út szélén és helyet cseréltünk. Egy öt perc és oda érünk. Remélem húgom már össze lesz pakolva, és nem kell apámmal beszélnem ezek után.

-Mi baj?- Kérdezte Emmett közben a térdemre tette a kezét.

-Semmi csak bizonytalan vagyok, nem szeretnék apámmal beszélni, főleg azok után, hogy a húgom vele maradt és megütötte.- Erre a mondatra el szomorodtam. Le parkoltam a ház előtt, majd ki szálltam a kocsiból, majd Emmett mellém lépett és megölelt. Nagyon jól esett az ölelése.

-Köszönöm.- Néztem fel rá, ő csak egy mosollyal válaszolt. Oda léptem a kapuhoz, Emmett a kocsinál maradt. Meg nyomtam a csengőt, mire húgom sírva szaladt ki, egyből a nyakamba ugrott, és még jobban rá zendített a sírásra.

-Nyugi Mika.-Suttogtam, közben egy puszit nyomtam a homlokára, és meg simogattam a hátát.

-Ooké.- Suttogta. aztán szépen lassan le nyugodott.

-Cuccaidat össze raktad?- Toltam el magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Erre némán bólintott. Gondolkoztam, hogy fel hozom a témát, mért ütötte meg apa, de nem akartam feszegetni szegény lány idegeit.

-Gyere hozzuk ki a csomagjaidat. - Mosolyogtam rá, majd be indultam a cuccai az ajtóban voltak össze rakva. Én elkaptam kettőt, még ő egyet. Elindultunk a kocsihoz, ahol meglátta Emmettet, majdnem hogy el dobta a cuccait meglepődöttségére.

-Húgi ő itt Emmett Cullen.

-Emmett, ő itt a húgom Mika Swan.- Vigyorogtam rájuk.

-Szia- integettet Emmett, húgom pedig csak mosolygott. Beraktuk a csomagokat, a csomag tartóba, húgom beült hátra, én pedig az anyós ülésre, Emmett pedig a volán mögé.

Mika hamar elaludt, én is kezdtem fáradt lenni. Emmetten egy cseppet sem látszott, hogy fáradt lenne.

-Nem vagy álmos?- Kérdeztem meg, halkan.

-Nem – Suttogta közben mosolygott.

-Át veszem a volánt ha kell. -Mosolyogtam vissza rá.

-Nem kell, hiszen neked pihenésre van szükséged. - Simogatta meg az arcom, amin nagyon meg lepődtem, de nagyon jól esett.

-Rendben- Elfordultam és a tájat kezdtem el vizslatni. Mikor el hagytuk a Forks táblát, megkönnyebbültem, hogy már nem kell sokat kocsikázni. Ahogy a ház elé értünk, húgomat fel keltettem, nagy nehezen ki szállt, majd oda adtam, neki a ház kulcsot. Emeleten ki alakítottunk neki is egy szobát.

-Fent balra a második. -Szóltam utána.

-Köszi. -Elég fáradt volt szegénykém.

-Na Emmett, mivel még nincs kész a vendég szoba, nekem meg francia ágyam van, aludhatsz velem a gondolod. - Mosolyogtam rá, de eléggé zavarba jöttem, mire rá jöttem mit is mondtam.

-Köszönöm. -Arcára megint a kaján vigyor ült ki.