4.fejezet

Bella szemszöge

Kicsit sokkot kaptam, mikor megláttam egykori szerelmemet és családját.

Nagyon rosszul érzem magam, hogy úgy viselkedtem Nikával egy parkoló közepén.

-Min gondolkozol Bella? - Elmélkedésemből Alice hangja ébresztett fel.

-Semmin igazából.-Mosolyogtam rá. Én és Alice Emmett kocsijával megyünk, Jasper a sajátjával Edwárd pedig a volvojával. Érdekes lesz ez az egész is.

-El viszlek hozzánk jó? -Kérdezte Alice mosolyogva. Ez volt az a mosoly aminek soha nem tudtam ellenállni.

-Rendben. - Mosolyogtam rá én is. Mikor megláttam, a Cullen villát össze szorult a szívem.

Kiszálltam a kocsiból, egyből kinyílt az ajtó , Esme és Carlisle lépett ki rajta.

-Bella te vagy az ?- Nézett rám Esme annyira boldog volt.

-Igen én vagyok az. - Mosolyogtam rá, mire egyből a nyakamba ugrott.

-Szerbusz Bella, már hiányoztál.- Carlisle már nyugodtabban kezelte a dolgokat.

Nika szemszöge

Bevittük a húgim cuccait, aztán be mentünk a konyhába.

-Kérsz valamit enni, inni ?- Néztem rá kérdőn.

-Nem köszönöm én ettem eleget otthon. -Mosolygott rám kedvesen.

-Őőő..oké. -Mosolyogtam vissza. Ittam egy pohár narancs levet, majd fel mentünk a felső emeletre.

-Lezuhanyzom – Mondtam, majd elő vettem a cuki spongyabobos pizsamámat. Beálltam a zuhany alá, de most gyorsabban akartam végezni, mert nem akartam meg váratni Emmettet.

Hajamat kifésültem és egy coffba kötöttem, majd sminkemet le mostam és fel vettem a pizsimet.

-Kész is vagyok. -Mentem ki vigyorogva. Emmett az ágy egyik oldalán feküdt. Nagyon jól nézett ki.

-Remek. - Mosolygott, majd rám nézett. Olyan érdekesen nézett.. valahogy megcsodált(?)

Be másztam mellé az ágyba, majd el kezdtünk hülyéskedni. Csikizett én pedig már le kúsztam az ágy mellé. Ágy mellett feküdtem, ő pedig félig az ágyon félig meg két karjával tartotta magát felettem. Sokat nevettünk, majd észre vettem, hogy le és fel és le és fel mozog.

-Öhm Emmett mit csinálsz?

-Araszolok az ágyról. -Ekkor már ő is felfogta, hogy hogyan araszolt az ágyról és mind ketten újabb nevetésbe törtünk ki. Emmettel nagyon jól érzem magam.

-Na gyere. -Mondta és visszább csúszott az ágyra vagy inkább araszolt?oda nyújtotta nekem a kezét, amit el is fogadtam felálltam majd be bújtam mellé az ágyba. Le kapcsoltam a kislámpát, majd fejemet a párnámra hajtottam, mikor Emmett hirtelen magához ölelt. Én is átöleltem őt, majd fejemet mellkasára hajtottam.

Emmett szemszöge

Nagyon szép ez a lány. Vicces és okos is. Nagyon jól érzem magam vele és most itt fekszik a mellkasomon. Remélem nem vagyok neki túl hideg. Szeretném magamhoz nagyon közel tudni őt, de mégsem lehet, hiszen veszélyes vagyok rá nézve. Megfogom védeni őt mindentől és mindenkitől ha kell. Úgy érzem, ma ismerem meg és belé szerettem. Bár nem tudom, ő mit gondol rólam.

Bella szemszöge

Sokat beszélgettem Cullenekkel, igazán jól érzem magam még mindig velük. Bár kicsit aggaszt, hogy tulajdonképpen idősebb vagyok, mint Esme. Annyira hihetetlen, hogy Edwárd egykori szerelmem csak egy tini Egy tini srác. Még mindig szeretem, de ez hihetetlen. Megöregedtem nagyon.

-Bella eljössz velem sétálni ? -Nézett rám Edwárd, a régi csábos mosolya meg maradt.

-Persze. -Mosolyogtam rá. Majd elindultunk az erdőbe.

-Hiányoztál Bella. -Mosolygott rám.

-Te is nekem Edward. -Mosolyogtam vissza. Ekkor közelebb lépett hozzám, és meg fogta a derekamat, és meg csókolt. Vissza csókoltam, majd el löktem magamtól. Értetlenül nézett rám.

-Edward. Te egy tini vagy 17 éves vagy én pedig egy felnőtt két gyermekes anyuka.

-Mi van ? Bella én több mint 100 éves vagyok, hogy lennék már tini? - Vigyorgott rám és meg rázta a fejét.

-Jó de a külsőd tini.- Erre közelebb lépett és meg csókolt.

-Nem baj, Bella szeretlek. -Mondta, mire könnyeim hullani kezdtek.

-Mi rosszat mondtam? - Kérdezte kétségbe esetten.

-Edward ne játssz. Egyszer szeretsz egyszer nem. -Mondtam és meg fordultam volna, mire el kapta a kezem és magához rántott.

-Szeretlek Bella Swan..Akkor is szerettelek és mindig is szeretni foglak. -Lihegte a csókok között.

-Szeretlek Edward. -Jó szorosan hozzá bújtam, de nem tudom, hogy fogom még ezt be adagolni Nikkának.

-Min gondolkozol?- Edward ekkor az állam alá nyúlt és a szemembe nézett.

-Azon, hogy hogy fogom el mondani Nikkának, hogy az egyik osztály társával járok?- Ezen Edwárd jót mosolygott.

-Vajon alszik már az én lányom? Mikát sikerülhetett haza hozni? -Tettem fel a kérdéseket magamba.

-Drágám nyugi, Emmett velük van vigyáz rájuk. -Ekkor kezét az arcomra tette és meg csókolt. Neki nyomot az egyik fának, majd be nyúlt a pólóm alá. Én hátát kezdtem simogatni, majd fel kapott és egy közeli tisztásra le tett a fűbe. Fölém hajolt és meg csókolt.

Nikka Swan szemszöge

Reggel mikor fel keltem, tekintetemmel azonnal Emmettet kerestem. Nem kellett sokáig keresgélnem, hiszem még mindig itt feküdt mellettem.

-Jó reggelt -Mosolyogtam rá.

-Neked is kis szépség. -Mosolygott vissza. Erre nagyon zavarba jöhettem, mert kaján vigyora jelent meg.

-Na lassan fel kellene kelni, kaját csinálni a húginak.- Mondtam és keltem volna fel, mire Emmett el kapta a karom és vissza rántott. Mélyen a szemembe nézett, majd...

3.fejezet.

Nika szemszöge

Anyám mellé léptem, majd meg fogtam a kezét. Ekkor meg csörrent a mobilom, a kijelzőn Mika neve állt.

-Nika. -Szólt bele a húgom sírva.

-Mi baj ? -Kérdeztem kétségbe esetten.

-Apa..Apa megütött. -Zokogta.

-Mit csinált?- Kiabáltam bele a telefonba.

-Megütött, de ezt majd elmesélem. Kérlek gyere értem. - Talán a hangja kicsit nyugodtabb volt.

-Rendben van még ma el megyek érted-Mondtam és le tettem a telefont. Anya kérdően nézett rám.

-Anya, Mikát apa megütötte.-Mondtam és egyenesen a szemeimbe néztem.

-Hogy mit csinált? Hogy merészeli?- Hangja kezdett hisztérikussá válni.

-Elmegyek érte. -Mondtam közben hajamba idegesen bele túrtam.

-Rendben- Mondta anyám.

-Majd én haza viszlek.-Szólalt meg Alice, közben anyámra nézett. Anyám némán bólintott.

-De várjunk, Nika nem mehetsz egyedül veled kell mennem.-Fogta meg a kezem anya.

-Anya te most rosszabb lelki állapotban vagy mint bárki. Egyedül megyek nem lesz gond. - Világítottam rá a tényekre, közben meg simogattam meggyötört arcát.

-Semmi gond, Emmett veled megy és nem leszel egyedül.-Nézett most rám Alice.

-Ez jó ötlet. -Anyám arca egy fokkal derűsebb lett.

-Remek.-Vigyorgott a nagy mackó. Erre én is elmosolyodtam. Elindultunk Emmettel a kocsim.

-Várj szólalt meg. -Rám mosolygott közben jobb kezével a slussz kulcs felé nyúlt.

-Héé.- Mosolyogtam rá, de oda adtam neki a kulcsot. Ő beült a volán mögé én pedig az anyós ülésre. Halkan szólt a rádió, de nem igazán szólaltam meg nem tudtam mit mondani.

-És hogy vagy?- Szólalt meg végül Emmett.

-Ö egész jól, és te?- Válaszoltam, majd kérdeztem egyből.

-Meg vagyok.- Mondta közben néha néha rám pillantott.

-Egyébként nem tudod mi volt ez az előbb?- Kezdtem el kíváncsiskodni.

-Nem fogok neked hazudni, tudom mi volt ez, de nem mondhatok semmit, majd Bella el mond neked mindent. -Ahogy ezt ki mondta, kicsit mintha erősebben markolta volna a kormányt. Fel akartam oldani a feszültséget, így kicsit viccesebbre fogtam a formát.

-Hé Emmett, arra a kormányra szükségem van még. -Mosolyogtam rá, közben kezemmel meg simogattam a vállát. Ahogyan hozzá értem, rám nézett és valahogy nem tudtam el szakítani tekintetem tekintetétől. Majd mikor fel eszméltem, meg szólaltam.

-Emmett az utat kéne nézned. -Nyögdécseltem.

-Igaz.- Szólalt meg rekedtes hangon, közben mélyeket lélegzett.

-Még egy óra és oda érünk.- Próbáltam terelni a dolgot.

-Igyekszem hamarabb oda érni. -Mosolygott rám.

-Remélem húgom addigra már össze pakol mire oda érünk. -Gondolkodtam el.

-Biztosan, ahogy hallottam elég kétségbe esett volt a hangja. - Nézett rám, majd újra az útra.

-Hallottad? -Kérdeztem meg döbbenten.

-Jó a fülem.- Felelte nemes egyszerűséggel, majd meg rántotta vállait.

-Oké. - Erre meg csörrent a telefonom. Anya volt az.

-Szia anya. - Vettem fel a telefont.

-Nika menjetek haza, te is és Mika is Emmett pedig maradjon ott veletek. -Éreztem, hogy mosolyog.

-Oké, de te hol alszol? -Értetlenkedtem.

-Culleneknél, de most leteszlek. Szia szeretlek. - Hangja jó kedvet tükrözött.

-Szia anyja jóéjt akkor, én is szeretlek.

-Emmett. - Néztem a nagy mackóra.

-Hmm?

-Nálunk kéne aludnod, most hívott anya. -Éreztem, hogy zavarba jövök.

-Rendben. -Erre egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

Ekkor beértünk a városunkba, Emmett megállt az út szélén és helyet cseréltünk. Egy öt perc és oda érünk. Remélem húgom már össze lesz pakolva, és nem kell apámmal beszélnem ezek után.

-Mi baj?- Kérdezte Emmett közben a térdemre tette a kezét.

-Semmi csak bizonytalan vagyok, nem szeretnék apámmal beszélni, főleg azok után, hogy a húgom vele maradt és megütötte.- Erre a mondatra el szomorodtam. Le parkoltam a ház előtt, majd ki szálltam a kocsiból, majd Emmett mellém lépett és megölelt. Nagyon jól esett az ölelése.

-Köszönöm.- Néztem fel rá, ő csak egy mosollyal válaszolt. Oda léptem a kapuhoz, Emmett a kocsinál maradt. Meg nyomtam a csengőt, mire húgom sírva szaladt ki, egyből a nyakamba ugrott, és még jobban rá zendített a sírásra.

-Nyugi Mika.-Suttogtam, közben egy puszit nyomtam a homlokára, és meg simogattam a hátát.

-Ooké.- Suttogta. aztán szépen lassan le nyugodott.

-Cuccaidat össze raktad?- Toltam el magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Erre némán bólintott. Gondolkoztam, hogy fel hozom a témát, mért ütötte meg apa, de nem akartam feszegetni szegény lány idegeit.

-Gyere hozzuk ki a csomagjaidat. - Mosolyogtam rá, majd be indultam a cuccai az ajtóban voltak össze rakva. Én elkaptam kettőt, még ő egyet. Elindultunk a kocsihoz, ahol meglátta Emmettet, majdnem hogy el dobta a cuccait meglepődöttségére.

-Húgi ő itt Emmett Cullen.

-Emmett, ő itt a húgom Mika Swan.- Vigyorogtam rájuk.

-Szia- integettet Emmett, húgom pedig csak mosolygott. Beraktuk a csomagokat, a csomag tartóba, húgom beült hátra, én pedig az anyós ülésre, Emmett pedig a volán mögé.

Mika hamar elaludt, én is kezdtem fáradt lenni. Emmetten egy cseppet sem látszott, hogy fáradt lenne.

-Nem vagy álmos?- Kérdeztem meg, halkan.

-Nem – Suttogta közben mosolygott.

-Át veszem a volánt ha kell. -Mosolyogtam vissza rá.

-Nem kell, hiszen neked pihenésre van szükséged. - Simogatta meg az arcom, amin nagyon meg lepődtem, de nagyon jól esett.

-Rendben- Elfordultam és a tájat kezdtem el vizslatni. Mikor el hagytuk a Forks táblát, megkönnyebbültem, hogy már nem kell sokat kocsikázni. Ahogy a ház elé értünk, húgomat fel keltettem, nagy nehezen ki szállt, majd oda adtam, neki a ház kulcsot. Emeleten ki alakítottunk neki is egy szobát.

-Fent balra a második. -Szóltam utána.

-Köszi. -Elég fáradt volt szegénykém.

-Na Emmett, mivel még nincs kész a vendég szoba, nekem meg francia ágyam van, aludhatsz velem a gondolod. - Mosolyogtam rá, de eléggé zavarba jöttem, mire rá jöttem mit is mondtam.

-Köszönöm. -Arcára megint a kaján vigyor ült ki.

2.fejezet.

A szerelem nem folytonos egymásra bámulás, hanem egy irányba való nézés

Jacob Black szemszöge

Azóta se vésődtem be. Szerintem már soha nem fog rám találni a szerelem. Idő közben alfa lettem. Seth, Embry és én maradtunk meg a régiek közül és persze Leha is. Apám, Billy még mindig mellettem áll és segít. Nagyon strapa bíró a kisöreg. Erre a gondolatomra el mosolyodtam. Ma tudomásomra jutott, hogy Bella és a lánya vissza jöttek Forksba. Én még a lányát nem láttam, de ha jól tudom akkor nem is egy van neki, hanem kettő. Sethel át nézünk délután Charlie régi házába, hátha ott vannak. Nagyon régen nem láttam több mint tizenhét éve.

Bella Swan szemszöge

Lányom amint el ment, én neki álltam takarítani. Hamar kitakarítottam, majd elkezdtem ebédet főzni. Főztem egy kis zöldség leveset, sok sok zöldséggel, ahogyan Nika szereti. Majd egy kis salátát is csináltam, a rántott húshoz meg a sült krumplihoz. Ezek a lányom kedvenc ételei. Amint be fejeztem valaki csöngetni kezdett. Ajtót nyitottam, Jake és Seth lépett be az ajtón.

-Sziasztok. -Köszöntem és nagyon lelkes voltam, mikor meg láttam a két indián srácot. De aztán rá kellett döbbennem, Jake azóta se vésődött be, ahogyan Seth sem. Erre kicsit el szomorodtam.

-Bella? -Kérdezte bizonytalanul Jake. Erre én némán bólintottam.

-Hát..nagyon öhm meg változtál?- Nézett rám kérdő szemekkel Seth.

-Hát öregebb lettem. -Mosolyogtam rájuk. Ekkor Jake közelebb lépett, hozzám és megölelt. Nagyon jól esett ez az ölelés. Vissza öleltem egyből, majd megöleltem Sethet is.

Igazán el voltunk végig beszélgettük az egész délutánt. Meg tudtam kik maradtak meg a falkába a régiek közül. Samnek és Emilynek is két gyermeke van, két fiú. Az egyik tíz éves, a másik pedig nyolc. Az ifjabb Sam, olyan kemény mint az apja, de mégis érzelmes mint az anyja. A fiúk elmondása szerint. A kicsi Jhonson pedig teljesen az anyjára ütött.

-Na nekünk mennünk kell. -Szólalt meg Jake. Le tette az asztalra a teás bögrét és fel állt. Ezt a mozdulatot Seth is követte. Felálltam én is hogy ki kísérjem őket, ekkor lányom jelent meg az ajtóban. Nagyon csodálkozott kik lehetnek ők. Szemei tágra nyíltak, arca meg lepődöttséget tükrözött, ezen el mosolyogtam magam.

Nikka Swan szemszöge

-Öhm helló. - Köpni nyelni nem tudtam hirtelen.

-Lányom, be mutatom neked régi barátainkat. Ő itt Jacob Blakk ő pedig Seth Clewater.-Mutatott az indián srácokra.

-Ő pedig itt az idősebb lányom, Nikolett Swan – Mosolygott, közben rám mutatott.

-Örülök. -Mondta az idősebbik mosolyogva, azt hiszem Jacob.

-Én is. -Mosolyogtam vissza illedelmesen.

-Anya apropó mikor indulunk? -Néztem most édes anyámra.

-Ö nem sokára. -Mosolygott vissza.

-Akkor én most fel megyek össze pakolok, rendbe szedem magam. -Mondtam és elindultam felfelé. Sminkemet le mostam, majd újat raktam fel. Hajamat át fésültem, majd laza lófarokba össze kötöttem. A fufrumat pedig újra vasaltam.

-Anya én kész vagyok. -Kiabáltam a korlátnak támaszkodva.

-Rendben lányom én is. -Jött a lépcső elé.

-Remek akkor mehetünk. -Mosolyogva ugrándoztam le a lépcső fokokról.

Beültünk az én kocsimba, és már hajtottam is Port Angeles felé. Először egy nagy áruházba mentünk be, ahol meg vettünk minden iskolás cuccot, majd ruhákat kezdtünk el nézegetni. Mikor végeztünk, anya még be ment az áruházban lévő Mekibe én pedig kiültem a parkba, és vártam őt egy padon. Ekkor három luxus kocsi jelent meg a parkolóban azonnal felismertem a szürke volvót. Ekkor anya mellém lépett, át adta nekem a kicsi meki csomagomat. Végig a kocsikat néztem, anya pedig követte a pillantásom, és hirtelen le ejtette a kezében lévő zacskókat és sokkot kapott.

-Anya jól vagy ? -Néztem rá ijedten. Semmi válasz nem jött. Ekkor mind a három kocsiból kiszálltak. Mindegyik az én anyámat nézte, ő pedig a Culleneket.

-Gyere drágám menjünk. -Eszmélt fel anyám, majd belém karolt és elkezdett a kocsihoz húzni.

-Anya, anya mi baj ? -Kérdeztem, de nem válaszolt csak a kocsi irányába húzott. Ekkor én megálltam, és ki húztam a karomat a kezei közül és földhöz vágtam mindent ami éppen a kezembe volt. Szégyeltem, hogy ekkora balhét csinált velem egy parkoló közepén. Ekkor anya rám nézett, sírni kezdett. Közelebb léptem hozzá, majd megöleltem, haját kezdtem simogatni. Nem tudtam mi lehet ez az egész, de éreztem, hogy ehhez a Culleneknek valamiféle köze lehet. Ekkor Alice indult meg felénk, arca bűntudatot, de mégis valamilyen szinten boldogságot tükrözött. Közben tekintetemet végig futtattam az egész családon. Edward arcán valahogy mégis meg maradt a tekintetem. Arca különböző árnyalatokban festett, volt benne boldogság, szomorúság, bűntudat és szerelem?.

Alice szemszöge

Ez Bella hihetetlen. Annyira csoda szép nő lett. Harmincöt éves és senki nem gondolná róla, legfeljebb huszonötöt. Meglepődtem a reakcióján, lánya karját idegesen el kapta és a kocsijuk felé kezdte húzni. Nika nem tudott semmiről sem. Arcán csodálkozást és kétségbe esést fedeztem fel. Nika és Bella is szörnyen érezhették magukat, Bella teljesen kiborult,ahogyan meglátott minket, Nika pedig mert nem tudta mi van az anyjával na meg gondolom kicsit szégyenbe is hozta az édes anyja egy csomó ember előtt. Ekkor úgy döntöttem oda megyek, nem tudom mi lesz majd a következménye de oda megyek. Megindultam feléjük. Éreztem egy kicsi bűntudatot is de inkább boldogságot. Ez a mi Bellánk. Lánya anyáskodóan magához szorította. Ekkor Bella ki egyenesedett letörölte a könnycseppjeit és rám nézett.

Ekkor már az érzelmeim át vették a testem felett az irányítást. Közelebb léptem és megöleltem őt. Meglepődött ahogyan én is. Arra számítottam, hogy majd el lök magától, de nem tette. Magához szorított és szipogni kezdett.

-Alice hiányoztál.

-Te is nekem Bella. -Ekkor tekintetem Nikáéra tévedt, aki nem tudta mi van. Többiek körülöttünk voltak, Edward pedig nem tudta, hogy mit csináljon. Tudom hogy ugyan úgy szereti Bellát, mint régen de nem mert lépni. Hiszen már nem egy tini lánnyal, hanem egy két gyermekes anyukával áll szemben. Bella ekkor elengedett és Edwardra nézett. Edward ekkor közelebb lépett hozzá.

-Gyere Nika menjünk. -Szólalt meg Bella, de nem vette le a tekintetét Edwardról.

-Rendben anya. -Mondta Nika és anyja mellé lépett.

1.Fejezet

"Könnyedén engedem el a régit és örömmel fogadom az újat életemben"

Nika Swan szemszöge

Viszonylag hamar Forksba értünk. Elég fárasztó volt az út. Mivel anya már három hónappal ezelőtt el döntötte, hogy vissza költözünk elég sűrűn eljártunk ide és rendbe hoztuk a házat. Az emelet az enyém a föld szint az övé. Ki raktam a cuccaimat az ajtó elé majd egyenként vittem fel őket. Rá néztem az órámra ami már este hét órát mutatott. Fel vittem a cuccaimat, majd el is pakoltam őket, be állítottam a laptopomat és az órám már fél kilencet mutatott. Le megyek gondolom anya örülne ha egy picit beszélnék vele.

-Na hogy haladsz édes anyám ? -Kérdeztem meg, közbe mellé sétáltam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Jól már mindent el pakoltam és még vacsorát is csináltam. -Mondta egy nagy mosollyal az arcán.

-Hmm akkor együnk.-Mondtam el kaptam a kezét és a konyha felé kezdtem húzni. A vacsora sült csirke és sült krumpli volt. Anya igazán jól főz. Az iskolát itt kezdem, holnap van a tanév nyitó ahol meg ismerem az osztály társaimat, és hétfőn már kezdődik is a tanítás, mivel ma péntek van.

-Holnap tanév nyitó lányom. -Mosolygott rám anya.

-Igen kicsit parázok a többiektől, de remélhetőleg el fognak fogadni. -Mosolyogtam vissza. Szerettem anyámba, hogy mikor anyára volt szükségem akkor anyám volt, ha éppen barátnőre akkor barátnő.

-Biztosan, okos és értelmes vagy na meg szép is. -Nézett rám, közben el tűrte az egyik szemembe logó haj tincsemet.

-Köszönöm. -Nyomtam egy puszit az arcára.

-Na látom, befejezted a vacsit, menj fel fürödj meg és nyomás az ágyba, reggel hét órakor keltelek. -simogatta meg az arcomat.

-Rendben és köszönöm.-Pusziltam meg a homlokát és már indultam is felfelé. Beálltam a zuhany alá és el lazultam kicsit, meg mostam a hajam, és mindegy egyes test részem. Ahogy kiszálltam a zuhany alól hajamat egy törölközőbe csavartam, ahogy testemet is. Le mostam a sminkemet, majd meg szárítottam a hajamat is. Be bújtam a pihe puha ágyamba és hamar el is nyomott az álom. Reggel anyám rázogatására ébredtem.

-Ébresztő kislányom. -Mondta majd elhúzta a sötétítő függönyömet.

-Nee.- Sípákoltam és fejemre húztam a párnát.

-Bogaram reggel van kérlek kelj fel és készülődj. -Mondta és le húzta rólam a takarót és rá vágott egyet a hátsómra.

-Hé.-Ekkor már az ágy szélén ültem. Be álltam a ruháim közé és kiválasztottam egy nadrágot, egy pólót, egy kardigánt és egy cipőt. Majd fel öltöztem kivasaltam a hajam tettem fel egy pici sminket és már készen álltam az iskolára. Le mentem a kajám már össze volt készítve, elköszöntem anyámtól és már be is ültem a kocsiba. Hamar elértem az iskola elé, ahol le parkoltam egy szürke volvó mellé. Igazán szép kocsi. Ki szálltam, de a kajámat szándékosan bent hagytam. Ekkor meg láttam egy gyönyörű lányt, fekete rövid haja volt és arany szeme. Nagyon divatosan öltözött és ahogy láttam eléggé pörgős lehet. Mellé lépett, egy magas szőke srác. Megfogta a lány derekát és átölelte, mire a lány mosolyogni kezdett. Ekkor a lány rám pillantott és száján apró mosoly jelent meg, vissza mosolyogtam. Ekkor még két személy lépett melléjük két srác. Az egyik magas volt és izmos a másik, helyes és vékony. A vékony ekkor rám nézett és gyötrelmet, szomorúságot és fel ismerést véltem felfedezni pillantásában. Ekkor meg csörrent a telefonom, Mika volt az.

-Na mi az húgi ?-Kérdeztem közben, halványan el mosolyodtam.

-Nagyon semmi milyen a hely? -Kérdezte és hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Hm hát elég jó hely, vannak helyes pasik. -Mire ezt vigyorogva ki mondtam, a magas mackó szerű srácra pillantottam, aki rám nézett és kajánul elmosolyodott. Erre én olyan zavarba jöttem, hogy fejemet egy rákéhoz lehetett volna hasonlítani. El fordultam és a cipőmet kezdtem nézni. Ekkor a pici törpe lány indult meg felém.

Edwárd szemszöge.

Ez hihetetlen, mintha ez a lány Bella egyik le származottja lenne. A szeme a viselkedésre is teljesen hasonlít rá. Emmett eléggé zavarba hozta és teljesen úgy reagált mint Bella régen.

-Ez a lány hasonlít Bellára. -Mondtam halkan el csukló hangon.

-Majd én kiderítem. -Mondta Alice mosolyogva és megindult a lány felé. Végig a lányt figyeltem, ahogy észre vette, hogy Alice hozzá indul, rögtön kétségbe esett mert nem tudta, hogy mit akarhat tőle a húgom. Érdekes mert a fejébe neki sem látok bele.

-Szia Alice Cullen vagyok.- Hallottam meg húgom hangját, aki éppen a lány felé nyújtotta a kezét.

-Öhm. Szia én Nika Swan vagyok.- Nyújtotta a kezét Alice felé. Mikkor meg hallottam a Swan nevet hirtelen Emmettre néztem, aki pont engem figyelt. Arca teljesen meglepetést tükrözött, ahogy az enyém is. Vajon Bella lánya lehet? Ha igen akkor Bellám él még és itt van?

De ha itt van akkor már férjnél van és több gyereke lehet.

-Ed ő most akkor Bella rokona ? -Vakarta meg a fejét Emmett.

-Valószínűleg a lánya.-Mondtam és arcomon enyhe idegesség jeleit lehetett észre venni, mivel Jasper a jobb kezét vállamra tette. Bizalommal nézett rám, és nyugtató érzéseket küldött felém. Hálásan néztem rá, mivel meg szólalni még mindig nem tudtam.

Alice Cullen szemszöge

Hihetetlen, ez a lány Bella a mi Bellánk, lánya. Nagyon szép lány, külsőleg nem igazán hasonlít az anyjára, inkább csak a szeme és talán a viselkedése. Elég sokat beszélgettem vele az év nyitó előtt. Az év nyitón pedig mellé álltam, mivel kiderült, hogy osztály társak lettünk. Nagyon értelmes lánynak tűnik. El mesélte, hogy a szülei most váltak el és hogy van egy húga, aki az apjánál maradt. Ő személy szerint nem kötődött az apjához, sőt sokkal inkább anyjához kötődik ezért a nevét is meg változtatta. Mikor Belláról kérdeztem, mindig el mosolyodott és imádattal beszélt róla. Nagyon szeretheti az édes anyját.

-Én szerintem elindulok haza. -Mosolygott rám Nika, mikor véget ért az évnyitó.

-Ő rendben. - Mosolyogtam vissza, majd elindultunk a parkoló felé.

Nika Swan szemszöge

Alice igazán kedves lány, elindultunk együtt a parkoló felé, mivel kiderült az egyik testvéréé a

volvó. Megálltunk a kocsim előtt majd amin meg lepődtem, Alice megölelt. Boldogan öleltem vissza, majd beültem a kocsimba és már hajtottam haza felé. Anyával ma délután be megyünk Port Angelesbe, meg venni a sulis cuccokat. Nem igazán vagyunk szegények, mivel anya elég tanult ember és fogorvosként dolgozik. Be megyünk megnézünk mindent, veszünk neki is és nekem is pár új ruhát. Imádtam vásárolni. Ahogyan ő is. Amikor haza értem, a ház előtt egy számomra ismeretlen kocsi ált. Ahogy be léptem a házba, két indián sráccal találtam magam szemben.

Előszó :)

"A kandallónál ültünk, te meg én. Egyszer sajnos minden véget ér. A búcsú fáj nagyon, a válás oly szomorú, de szívemben él emléked, soha nem feledlek téged"

Nika Swan szemszöge

Forks ez az a város amit szerettem volna el kerülni. Bella az édes anyám már sokat mesélt erről a helyről. Bella Swan az én édes anyám ő most harmincöt éves én pedig tizenhét. Tizennyolc éves volt mikor a világra hozott. Édes apám, Tyler Wrong, ő egy akkoriban tizenkilenc éves menő srác volt. Már nincsenek együtt, mert anyámnak elege lett abból, hogy apa későn jár haza, Most anyámmal, Forksba költözünk nagyapa házába, aki két éve hunyt el rákba. Nagyon szerettem Carliet és sokat is szenvedtem a halálával kapcsolatban. Anyám ma el ment az utolsó tárgyalásra, ahol végleg elválasztják apámtól. Nem igazán vagyok szomorú a válás miatt, mert nem kötődtem úgy apámhoz, mivel nem sokat foglalkozott velem. Apám nevét

már le raktam tehát hivatalosan is Swan lettem. Nikolett Swan. Van egy húgom Mika, aki most tizennégy éves, ő apánknál marad. Ő mindig is apásabb volt, holott külsőre ő teljesen anyámra hasonlít én pedig apámra. Elég jó kapcsolatban vagyunk, húgommal ezért is fog hiányozni, de ez az ő döntése. Már össze pakoltam mindent, én az én kocsimmal, anya a sajátjával megy. Mikor közölte, hogy Forksba költözünk egy cseppet szomorú volt,de sosem mondta el miért. Anya körülbelül tíz perc és haza ér, addig én minden csomagot be pakolok a kocsimba. Fel kaptam az egyik táskát és le vittem majd ezt meg csináltam háromszor és készen álltam az útra.

Bella Swan szemszöge

Vajon milyen lesz Forksba vissza térni ? Jacob és a többiek be vésődtek már vajon? Ők is harminc felett járhatnak? Vajon össze fogok futni velük, és ha igen meg fognak ismerni? Cullenekkel mi történhetett? Harmincötévesen már máshogy látom a dolgokat, Edwárdnak nem kellettem nem szeretett. Felnőttem fel tudom már fogni, nem tudom mit reagálnék ha meg látnám őt, vagy a családjából egy egy személyt. Nem biztos,hogy fel ismernének, mivel rengeteget változtam, öregebb lettem..Mire haza értem lányom Nika már el pakolta a csomagjait én is gyorsan be raktam a kocsim csomag tartójába és már indultunk is Forks felé.

Mika Wrong szemszöge.

Hiányozni fog, anyám és a nővérem is, de nem hagyhatom egyedül apánkat sem. Apával nem nagy élmény együtt élni,mivel a munkájába temetkezik remélem ez változni fog és fog rám időt szánni.

-Mika megjöttem itthon vagy? - Kiabált fel az emeletre apa. Le sétáltam, apámnak elég meg gyötört arca volt. Szemei szomorúságot és megbánást tükröztek. Nagyon fog neki hiányozni anya és nővérem is.

-Apa sajnálom.-Mondtam és megöleltem. Akaratlanul is el kezdtek szememből száguldozni a könnyek.

-Nincs baj lányom, legalább te velem maradtál.- Mondta és meg simogatta a fejemet majd el tolt magától és le törölgette a könnyeimet.

-Elrontottam mindent, nekem kell helyre hoznom. Vissza szeretném anyádat kapni, és a nővéredet is. -Mondta majd mosoly jelent meg a száján.

-Rendben -Mosolyogtam vissza rá.

-Ebben te leszel a segítségemben. Segítesz nekem meg változni- Mosolygott rám, mire én megöleltem.

-Na sipirc a szobádba, holnap el kezdünk mindent- Mosolygott,közben kezével föl mutatott.